Tíz évvel a Brexit-népszavazás után a brit kormány már nyíltan elismeri, hogy az Európai Unióból való kilépés korántsem hozta meg a remélt eredményeket, Andy Burnham miniszterelnök pedig az ország újbóli csatlakozásának lehetőségét sem zárja ki. A brit közvélemény közel fele támogatná a visszatérést, a legnagyobb akadály ugyanakkor szerteágazó belpolitikai okok miatt Londonban van.
Amikor 2016 júniusában a brit választók szűk többsége az Európai Unió elhagyására szavazott, a Brexit támogatói a nemzeti önrendelkezés helyreállítását, a bevándorlás visszaszorítását és a gazdasági önállóság megerősödését ígérték. Egy évtizeddel később azonban már a londoni kormány élén is egyre többen kérdőjelezik meg, hogy megérte-e hátat fordítani az európai integrációnak, a júliusban hivatalba lépett Andy Burnham pedig odáig ment, hogy még életében szeretné újra uniós tagállamként látni az Egyesült Királyságot. A miniszterelnök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jelenlegi parlamenti ciklusban nem kezdeményezi a visszacsatlakozást, előbb a lehetséges megoldásokat és azok következményeit kívánja megvitatni a választókkal.
🇪🇺 Hogyan jutott el London a Brexit újragondolásáig?
A Downing Street 10-be július 20-án beköltöző munkáspárti miniszterelnök már hivatalba lépését követően egyértelművé tette, hogy elődjénél, Keir Starmernél jóval szélesebb körben kívánja újragondolni az Európai Unióval fenntartott kapcsolatokat. Szeptember végén pártja konferenciáján kijelentette, hogy a Brexit több kárt okozott, mint hasznot, majd négy különböző lehetőséget vázolt fel, a jelenlegi együttműködés javításától egészen a teljes uniós tagság visszaállításáig.
A brit kezdeményezésre Párizsból gyorsan érkezett biztatás, Emmanuel Macron francia elnök ugyanis egy rövid „Welcome back”, vagyis „Isten hozott újra” kijelentéssel fogadta Burnham felvetését. A brit kormányfő október közepén ugyanakkor újabb felháborodást okozott, amikor azt állította, hogy Oroszország beavatkozott a 2016-os népszavazásba, és hasonló módszerekkel próbálja befolyásolni a német és a francia politikát is. Állításának részleteit nem hozta nyilvánosságra, később pedig a Downing Street is hangsúlyozta, hogy a referendum eredményét továbbra is legitimnek tekinti.
📉 A gazdasági veszteségek mellett a közhangulat is megváltozott
A Brexit következményeiről folytatott diskurzus újraéledésében meghatározó szerepet játszanak azok a gazdasági elemzések, amelyek szerint az uniós piac elhagyása jelentősen visszavetette a brit gazdaság teljesítményét. Az ország független költségvetési előrejelző intézménye, az Office for Budget Responsibility hosszú távon négy százalékkal alacsonyabb termelékenységgel számol ahhoz képest, mintha Nagy-Britannia az Európai Unió tagja maradt volna, miközben más kutatások ennél is nagyobb gazdasági veszteségeket valószínűsítenek. A kereskedelmet nehezítő adminisztratív előírások, a beruházások visszaesése és a munkaerőpiaci problémák egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy az uniós kapcsolatok rendezése ismét a brit politikai napirend középpontjába kerüljön.
A gazdasági megfontolások mellett a választók véleménye is változóban van, hiszen egy október elején ismertetett, több mint 11 ezer ember megkérdezésén alapuló felmérés szerint a britek 49 százaléka támogatná az újbóli csatlakozást, míg 28,5 százalékuk ellenezné azt. A brit közvélemény ugyanakkor továbbra sem egységes, különösen a bevándorlás, az uniós költségvetéshez való hozzájárulás és a nemzeti szuverenitás kérdésében, amelyek már a 2016-os népszavazás idején is megosztották a társadalmat.
Az európai közeledés mellett biztonságpolitikai érvek is szólnak, mivel az orosz hibrid fenyegetés, az ukrajnai háború és az európai védelmi együttműködés erősödése egyaránt felértékelte London kapcsolatait a kontinenssel. Mindehhez gazdasági kockázatok is társulnak, az Európai Unió saját iparának megerősítését célzó, Made in Europe néven ismert kezdeményezése ugyanis hátrányos helyzetbe hozhatja azokat a brit vállalatokat, amelyek nem férnek hozzá az uniós támogatásokhoz és közbeszerzésekhez.
🗳️ Négy lehetőség közül választhat a brit kormány
A Londonban megkezdett politikai vita négy lehetséges forgatókönyv köré szerveződik, amelyek eltérő gazdasági előnyökkel és politikai kötelezettségekkel járnának az Egyesült Királyság számára. A jelenlegi kapcsolatok továbbfejlesztése jelentené a legkisebb politikai kockázatot, hiszen London különmegállapodások révén könnyíthetné meg az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek kereskedelmét, szorosabbra fűzhetné az energetikai együttműködést, és új lehetőségeket teremthetne a fiatalok külföldi tanulásához, illetve munkavállalásához.
A vámunióhoz való csatlakozás jelentősen egyszerűsítené az áruforgalmat, ugyanakkor az uniós vámtarifák és kereskedelempolitikai szabályok átvételét is megkövetelné, ami korlátozná London lehetőségét arra, hogy önálló kereskedelmi megállapodásokat kössön más országokkal. Az egységes piachoz való közeledés gazdasági szempontból kedvezőbb megoldást kínálhatna, különösen a norvég vagy a svájci modellhez hasonló együttműködés révén, Brüsszel azonban ebben az esetben is ragaszkodna az uniós szabályokhoz és a személyek szabad mozgásához. Bernd Lange, az Európai Parlament nemzetközi kereskedelmi bizottságának elnöke egy úgynevezett „svájci plusz” megállapodást is elképzelhetőnek tart, amely kereskedelmi, biztonsági és politikai együttműködést egyaránt tartalmazna.
A teljes uniós tagság visszaállítása kínálná a legmélyebb integrációt, ugyanakkor ez igényelné a legösszetettebb tárgyalásokat és a legnagyobb politikai engedményeket. Burnham ezt hosszabb távú lehetőségként kezeli, és továbbra is kitart amellett, hogy a brit választók támogatása nélkül nem kezdeményezhet ilyen horderejű változást.
🏛️ Brüsszelnél is nehezebb ellenfél lehet a brit belpolitika
Az elmúlt tíz évben hét miniszterelnököt elfogyasztó brit politikai életben aligha lehet biztosra venni, hogy egy hosszadalmas uniós csatlakozási folyamat mögött tartós parlamenti és társadalmi többség alakulhatna ki, különösen annak fényében, hogy a Brexit kérdése továbbra is éles választóvonalat jelent a pártok és a választók között. A Munkáspárton belül is többen tartanak attól, hogy az újabb uniós vita elidegenítheti a kilépést támogató szavazókat, akik könnyen a Konzervatív Párt vagy Nigel Farage Reform UK nevű politikai szervezete felé fordulhatnak.
A belügyminiszter és több kormánypárti politikus már jelezte fenntartásait Burnham elképzeléseivel kapcsolatban, miközben Farage egyenesen a Brexit eredményének elárulásával vádolja a miniszterelnököt. A politikai kockázatokat tovább növeli, hogy a brit választók jelentős része ugyan elégedetlen a kilépés gazdasági következményeivel, de továbbra is ragaszkodik a font megtartásához, valamint a bevándorlás nemzeti ellenőrzéséhez.
Burnham ezért a következő, várhatóan 2029-ben esedékes parlamenti választás előtt nem kívánja napirendre tűzni a teljes visszacsatlakozást, hanem fokozatosan próbál támogatást szerezni az Európai Unióval kialakítandó új viszonyrendszerhez. A brit és az uniós vezetők november 20-án Brüsszelben tartják következő csúcstalálkozójukat, amelyen Andy Burnham Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével, valamint António Costával, az Európai Tanács elnökével egyeztet az együttműködés jövőjéről. A napirenden elsősorban az élelmiszer-kereskedelem egyszerűsítése, az energetikai és védelmi kapcsolatok, a migráció kezelése, valamint a fiatalok mobilitását elősegítő megállapodások szerepelnek, miközben a teljes uniós tagság kérdése egyelőre kívül marad a közvetlen tárgyalási célokon.
🔍 Mi következik? A novemberi egyeztetések eredményétől nemcsak a kétoldalú kapcsolatok következő évei függhetnek, hanem az is, hogy Burnham milyen konkrét ajánlattal fordulhat majd a brit választókhoz, amikor elérkezik az idő az ország európai jövőjéről szóló következő politikai döntésre. A teljes visszacsatlakozás kérdése ugyanakkor egyelőre inkább a 2029-es kampány egyik központi témájává válhat, semmint a közeljövő döntésévé.
Kép forrása: AGERPRES
